Tegnapi bejelentkezéskor az utolsó híreink azok voltak, hogy jön a motor, reggel megérkezik Monzába, és a délelőtti szabadedzésen megkezdhetjük a felzárkózást. Ebből semmi nem lett. A motor sokkal később szállították, mint ahogy ígérték, így már csak az időmérésre volt esélyünk.
Az FIA jóváhagyta, hogy szabadedzések nélkül vágjunk neki az időmérésnek. De az életünk Monzában nem akar jóra fordulni, a kapott motor több eleme eltért az előzőtől, így nem volt lehetőség, hogy elkészüljünk a motor cserével.
A szerelők jelenleg is dolgoznak, a motor a helyén! Újabb kérvény után, a reggeli warm up-ra engedélyt kaptunk, és ha megfelelőnek tartják Gábor és az autó teljesítményét, engedik elrajtolni. Ez már utolsó utáni esély.
A boxutcában mindenki segít, a legfontosabb alkatrészeket a gyári Ford csapattól kaptuk, de mindenki azonnal reagál ha kéréssel érkezünk, mehetünk a Sunred-hez esztergálni ha kell.
Reggel minden kiderül, végérvényesen. Vagy megyünk a warm up-on, és ott lehetünk a rajtrácson, vagy véget ér a kaland. De ez már nem is kaland, ez olyan, mint egy nagyon gonoszul megírt vígjáték. Ennyi balszerencse nem történhet meg egy versenyen, lehetetlen. És mégis velünk történik.
De miért pont most adjuk fel?
Gabi amennyire ilyen körülmények között lehetséges, mentálisan felkészül, és megpróbáljuk józan ésszel felépíteni a két verseny. A célunk az lehet, hogy az első versenyen a kisebb kategóriás autókat hamar megelőzzük, majd még 1-2 kategória társat elkapjunk. Erre van esély. Ha a 8. helyig előre tudunk lopakodni, akkor az a második versenyen a pole-t jelenti! Onnan meg bármi lehet.
Igyekszem holnap minél előbb hírekkel szolgálni, de rendkívül nehéz, mert ahol az ETCC csapatok vannak, sajnos nincs wifi. De megoldjuk. Holnap minden kiderül.