fbpx

Kilencedik hely a Clio Cup Europe-ban

A második futamon sikerült az, amire készültünk a hétvége során. Ott lenni az élmezőnyben, Top10-es eredményt szerezni a Hungaroringen, a Clio Cup Europe magyarországi hétvégéjén.

Az idei évre nem találtunk ülést, nem volt támogatói hátterünk. Sokak biztatására elkezdtük a közösségi adományozással összerakni a hétvégéhez hiányzó összeget. Ez sikerült, sőt, még több is gyűlt össze.

A Clio Cup Europe idei 14 fordulójából a magyarországi volt a nyolcadik forduló. A bajnokság több részre van bontva, spanyol, francia, olasz és közép-európai fordulók vannak, és a 14 versenyhétvégéből kilenc számít bele az EB értékelésébe. A Hungaroring az Európa-kupa negyedik versenye volt.

A legtöbb helyszínen, főleg a francia versenyeken bőven 40 fölötti a létszám, a Hungaroringre „csak” 26 versenyző érkezett. Megnézve a bajnokság állását, az élmezőny jött el a magyar versenyre, akik az EB értékelésében érdekeltek.

Érdekesség, hogy a szabályaik szerint, aki a bajnokság második felében csatlakozik, mikor már kialakult egy sorrend, az új belépők pontot nem kapnak. Értékelődnek, kapnak kupát és pénznyereményt, de pontot nem. Így nekünk pont nem járt, hisz a 14 versenyből ez a nyolcadik volt. Természetesen ez minket nem érdekelt, mert nem azért voltunk ott.

A csütörtöki napon ismerkedtünk meg a GM Sporttal, mely egy középcsapat a bajnokságban. Általában a versenyzőik a középmezőnyben küzdenek, a legjobb pilótájuk a csapatfőnök, névadó, Guillaume Maio, akinek a nevét egy hétvége alatt sem sikerült megtanulni, hogy ejtsük ki 🙂

Az autónk teljes harci díszben, közel 300 adományozó nevével és támogatók logóival

A csapat nagyon kedves volt, igaz nem beszéltek angolul, de „kibérelték” a Milan Competition egyik szerelőjét-mérnökét, Arnaud segített nekünk végig a fordításban, és lényegében mindenben.

Az egész bajnokság hangulata, a körítés nagyon barátságos volt. Mindenki segített, mosolygott, örültek nekünk, az első magyar a kupában.

Hivatalos fotózás is volt, ahol „kölcsön” kaptunk egy renault-s overált, ezt majd ha esetleg egész évben indulunk, akkor legyártják.

Az adományoknak köszönhetően mindent előre lerendeztünk, nem volt anyagi kérdés, így csak a versenyzésre kellett figyelnünk, mindent intéztek.

Az első edzésen még az autó megismerése volt a cél, mégis meglepődve láttuk, rögtön a kilencedik időt sikerült autózni, úgy, hogy mi nem szélárnyékoztunk. A csapatban Guillaume Maio volt gyorsabb, de Ő is lassú volt ahhoz, hogy végighúzzon egy körön. De a tempó jó volt használt gumikon, nagyon bizakodtunk, hisz ilyenkor azt várhatja mindenki, hogy folyamatosan fejlődünk majd. 8 tizedre voltunk a tizennégyszeres bajnok Nicolas Milan idejétől.

Ám a második edzésen furcsa dolgok történtek. Ahogy elterveztük, vettünk két új gumit, hogy kezdjünk alkalmazkodni az időméréshez, mikor négy új gumival megyünk. Azonban semmi nem történt, hiába volt nagyobb a tapadás, a kocsi gyengült. A 8 tized hátrány megmaradt, de azt vártuk, hogy jóval kisebb lesz a hátrány.

Az edzés után megkaptuk a gps adatokat, ahol láttuk, hogy a mérési ponton (kb a célegyenes közepe) már nem 184-el megy a kocsi, csak 179-el.

A csapat úgy gondolta, hogy túlerőltetem a kanyarodást, így elmelegítem az első gumikat, ami miatt a kigyorsításaim rosszabbak, emiatt nincs tempó. Innen egy spirálba kerültünk, mert beállítás módosításokkal próbáltuk meg ezt javítani, hogy minél jobban forduljon a kocsi.

Az időmérő edzésen a 11. hely sikerült, szélárnyék nélkül. A topspeed-ben a totál utolsók voltunk. Továbbra sem értettük mi történik. A 11. hellyel nem volt nagy baj, ismét nyolc tizedre voltuk az első helytől, de éreztük valami nem oké.

Életem első Clio Cup Europe rajtja nem volt túl jó, de rossz se. Egyszer tudtam rajtot gyakorolni, ebben még biztosan sokat lehet fejlődni. A verseny elején vesztettem pozíciókat, de ezeket sikerült visszaszerezni. Végig védekeznem kellett, mert az első szektorban lassú voltam. A Gentleman Driver bajnokság éllovasa nem bírt magával mögöttem és végül a sikánban kilökött.

A rajt pillanata

A bal hátsó felni eltört és defektet kaptam. Bevánszorogtam a bokszba, kerékcsere és mehettem vissza, hatalmas lemaradásban a mezőnytől. Sajnos a vasárnapra félrerakott, szabályok szerint felhasználható két gumiból az egyiket fel kellett rakni.

Ugyan a Safety Car alatt közeledtem a mezőnyhöz, nem tudtam felérni rájuk, így az utolsó előtti 25. helyen zártam az első versenyt. Nem így szerettem volna meghálálni a nekem adott lehetőséget.

Bokszba hajtani egy 25 perces versenyen nem sok jót jelent.

A tempó hiány megmaradt, továbbra is 5-6 km/h-val voltam lassabb a mérési ponton.

A vasárnapi időmérésre tovább állítgattuk a kocsit, természetesen, mivel nem jó helyen keresgéltünk, tovább sétáltunk abba az erdőbe, amibe belekerültünk.

Ezúttal megbeszéltük a szélárnyékozást, hátha segít. Előbb én húztam a Maio-t, aki ment is egy nagyon jó kört, aztán én jöttem. Mivel lassabb volt nálam, nem igazán jött be.

Sikerült Maio-t magunk elé „húzni”

A 12. időt autóztam meg, egyáltalán nem voltam elégedett. Ismét a leglassabb kocsi az enyém volt. Végül már többen is segítettek a nyomozásban, és előbb a jobb hátsó keréknél találtak kisebb hibát, és végül meglett a főgond, a turbó nem kapott megfelelő hűtést egy szűrő eldugulása miatt.

A második versenyen minden megváltozott. Azt tudtam, hogy durva futam lesz, hisz már nem kell vigyázni az autóra, és az élmezőny, akik egész évben mennek, biztos, hogy megfelelő háttérrel rendelkeznek, hogy több kockázatot vállalhassanak.

Én hiába vigyáztam, több ütést is kaptam, majd a hármas kanyarban keresztbe forgattak. Talán a rallys tapasztalatnak is köszönhető, hogy sikerült megfognom.

Több autó is összetört, bejött a Safety Car, én pedig visszacsúsztam a 14. helyre.

Benne a darálóban

Nem örültem, hogy elment a verseny fele az SC mögött, mert éreztem, hogy ez most az én időm. 13 percünk maradt a versenyből, mikor újra zöld zászlót kaptunk. Több pilótát sikerült megelőznöm, de ez időbe tellett.

Mire feljöttem a kilencedik helyre, az élboly már ellépett, 4 másodperc hátrányom volt. Ezt ugyan elkezdtem ledolgozni, de már nem maradt idő, hogy utolérjem Őket.

A kilencedik helyen intettek le, teljesen elégedett vagyok ezzel. Ebben a mezőnyben, ennyi felkészüléssel ez volt most maximum.

Végezetül a legfontosabb gondolatok. Ezt TI! adtátok nekem. Nélkületek a hétvége során nem egy nemzetközi bajnokságban versenyeztem volna, még most is nehéz elhinni, hogy sikerült.

Nagyon sokan jöttetek oda hozzánk, pedig eldugott helyen voltunk.

Már csak egy kérdés maradt. Folytassuk?

Photo: Julien Delfosse / DPPI – Speedlight Photo Agency

Megosztás:
Facebook
Twitter