A tegnapi ötödik hely nem volt reális az időmérésen. Mivel nekünk nem volt elég szélárnyékunk, esélyünk sem volt az első helyért harcolni. Ám ezen a pályán még ez is lényegtelen. Ezen a pályán minden lényegtelen. Félreértés ne essék, ez egy jó pálya, csak nem egy ilyen kis teljesítményű autókkal futó kupánál, ahol minden tizedért meg kell küzdeni. Egy szélárnyékos kör, akár két másodperccel is gyorsabb, ha ez nincs, lehetsz te világ legjobb pilótája, csak pislogsz, hogy tűnik el előled mindenki.
Jól látható, nem szeretjük a pályát, mennénk innen el, minél hamarabb, de nincs mit tenni, itt van a verseny, itt vannak az ellenfelek. Túl sokan.
Ma Gábor megmutatta, ha arról van szó, körbe autózza a mezőnyt, és pillanatok alatt az élre áll. Meg is tette. Mindent kitalált, megtervezett, tudta, hogy a taktika nagyon fontos, ha az utolsó kört az élen akarja befejezni.
De nem voltunk egyedül a pályán, egyszerre négyen-öten is támadtak, előztek. Több unfair, és a szabályokat is megkérdőjelező megmozdulás is volt, de Gábor nem ment bele, nem vette fel a kesztyűt, szabályosan versenyzett.
Meg is nyerte volna a versenyt, ha akkor van vége, amikor számítottunk rá, be is húzódott a falhoz, megtapsoltuk, örültünk. Aztán jött még egy kör, és Hatvani elment Gábornak. Még ez nem is volt dráma, utolsó kanyarban Gabi már előzte is volna vissza, ám sárga zászló miatt el kellett engednie a riválist. Ekkora pech..
Fontos az, hogy ma Gabi megmutatta, ha neki is megvan a szélárnyék, ott a mezőny elején. Az autó nagyon jó, igaz nem a legerősebb, de a hátrányt a technikás részen behozzuk. Holnap reméljük már végre mi leszünk a szerencsések, és nyerni tudunk. A bajnokságot továbbra is vezetjük, holnap jó lenne az előnyt növelni.