Úgy érkeztünk ki Brno-ba, hogy 44 pont előnyünk volt, és a maximálisan szerezhető 54 pontból nekünk 10-et kell megszerezni, és megvan a bajnoki cím.
Egyszerűnek hangzik, vidámak voltunk, nevetgéltünk, nincs itt baj. Aztán ahogy közeledett a verseny, a nyomás egyre nagyobb lett. Csak ne legyen gond az autóval, ne legyen kiesés!
Az időmérésen egyetlen mért kört tettünk meg. Egyrészt, mert Brno borzalmasan gyilkolja a gumikat, másrészt, mert tudtuk, ezen a pályán Tomas Pekar szinte verhetetlen egyetlen körön. Itt él, ez a pálya neki a Hungaroring. Minden centiméterét ismeri. Mi ettől nagyon messze vagyunk.
De nem is volt cél vele küzdeni, a lényeg, hogy a mezőny elejéből induljunk, sikerült. A harmadik idővel kvalifikáltunk, tökéletes.
A szombati versenyen a rajt álomszerű volt, elmentünk Pekar, majd az amerikai Macbeth mellett is. Macbeth keményen védekezett, inkább menjen, nem vesződtünk vele. Majd jött Pekar is, nagyon sietett. Ő is menjen. Persze, ez más versenyen kizárt, hogy bárkit is elengedjünk, de most nagy volt a tét.
Ők ketten eljátszottak egymással az élen, mi pedig a harmadik helyen néztük ezt. A lengyel Adam Rzepeczk jött mögöttünk, de nem tudott közeledni, kényelmes helyzetben voltunk.
Nehezen teltek a körök, vánszorgott az idő, de végre megjelent a kockás zászló, és leintettek. Bajnokként. 2016-ban megújuló Skoda Octavia Cup bajnokaként. Felfogtuk? Dehogy. Talán nem szégyen, az utolsó körből semmi nincs meg, bőgtünk mint a gyerekek, a kocsiban, és a boxutcában egyaránt.
Csak megköszönni tudjuk, Apex Racingnek elsősorban, és a Skoda Hungaria, akik az utolsó pillanatban mögénk álltak. És mindenkinek aki bármivel segített.
Mi lesz most? Először, holnap még van egy futam, azon már lehet komolyabban menni, nincs tét. Persze, az autót egyben akarjuk tartani. A dobogó minimum, de a győzelem is a cél. Talán sikerülhet. Pekar iszonyú gyors, ha küzdeni kell majd, tuti Ő lesz az ellenfél.