Ahhoz képest, ahogy kezdtük az idényt, három kategória győzelemmel, és két abszolút elsőséggel, a szezon második felében mintha kihúzták volna alólunk a talajt.
Igaz, Oroszlányban sikerült újra összetett dobogóra állni, de Zobákpusztán épphogy pontokat szereztünk, majd Porrogszentkirályon kiestünk, és Lyukóbányán esőben nem találtuk a tempót.
Hiába fújtuk fel a fejünket, hogy „na majd most”, Árpádtető sem rólunk szólt. Ezeken a déli régiós, dobálós pályákon egyszerűen a Sunny nem akar a pályán maradni. Meg is rendeltünk egy lágyabb rugószettet, csak mire a kis dolgos japán kezek elkészülnek vele, vége lesz a szezonnak.
Azonban most nem is ez volt a gond. Már az első gyorsasági szakaszon beforogtunk a palánkba, elvittük a komplett lassítót, mint később kiderült, a hátsó fékek fogtak be.
A legfurcsább az volt, az utolsó két gyorsasági szakaszra lassultunk. Ez már gyanús volt. Azóta szétszedtük a kocsit, sajnos a hátsó fékek végig fogtak.
Az öt gyorsasági után összetett hetedik helyen végeztünk, ha az eseményeket nézzük, legalább pontokat szereztünk. Még két versenyünk van a szezonban, meg kell próbálnunk visszatérni az év eleji formánkhoz. Már csak azért is, mert az Országos Bajnokság harmadik helyét meg kell őriznünk!