Bemutatkoztam a Rallycross Világában, nem rúgtam rá az ajtót senkire, az eredmény elfogadható, de senki nem dobott hátast. Én se. A 12 indulóból a hetedik lettem, pont lemaradtam a döntőről. Elmesélem mi volt a Rabócsiringen.
Mielőtt belekezdenék a történetbe, nagyon gyorsan kiemelem, ami számomra a legfontosabb. Már lassan egy éve tart a támogatói kampányom, mellyel a Clio Cup Europe versenyeire próbáljuk összerakni a költségvetést. A Rallycross versenyeket teljesen más forrásból finanszírozzuk, köszönhetően támogatóimnak. Azonban a kampány minden adományozója és támogatója felkerül az RX autómra is. Tehát a rallycross versenyeken nem költünk az adományozási alapból!
A címet az egyik legpörgőbb magyar Facebook csatornáról vettem, lényegében ezt a csoportot figyeltem a felkészülés folyamán, mert sajnos, még nem igazán találtam meg (rutintalanság) a hírforrásokat ehhez a szakághoz, és keresnem kellett az infókat, hogy minél jobban rákészülhessek életem első Rallycross hétvégéjére.
A pályaautós múltamnak köszönhetően tudtam segítségeket kérni, hisz a gyorsasági szakág most nagyon mostoha helyzetben van, és sokan rallycrosst látták „menekülő” útnak. Egyrészt igazuk van, sok verseny és sok induló jellemzi a szakágat, sok a hasonlóság a pályaautózással, de annál több a különbség is. Egy biztos, egy szintig jóval olcsóbb, mint a pályaautózás.
A rendezők és a Rabócsiring részéről is segítettek, hogy nem legyek olyan, mint hal a szatyorban, így szinte minden probléma nélkül levizsgáztam, a GFS Motorsport Egyesület kiváltotta a licencemet, tehát a versenyhétvége előtt úgy néztem ki mint egy RX versenyző. De még nem voltam az.
A szezonra a Palóczi Performance szakmai segítségével neveztem, a Palóczi testvéreket a pályaversenyzés óta ismerem, Roland sokáig volt a mérnököm, és Zsolt is rengeteg versenyen dolgozott az autóimon. Azóta kinőtték magukat, saját műhelyt nyitottak, autókat építenek, programoznak, felkészítenek és versenyeztetnek. Egyre profibbak, ez majd meg is fog látszani az év folyamán. Sokat tanulhatok tőlük.
Az idei szezonra az STC-1600-as kategóriát néztük ki. Ez lényegében már a S1600-as kategória, csak itt kevésbé drága autók vannak, de jó néhány induló S1600-as technikával megy. Az S1600-ban kevés az induló jelenleg, 3-4 fős mezőnyben nem lehet megtanulni az RX-et, így ezt még elnapoltuk. Egyszer, majd.
Az autóm nem készült el az első versenyre, de ezt már a szezon előtt tudtuk. Az egy S1600-as Swift lesz. Erős, hangos, hujjujuj. Amíg az készül, a Palóczi tesók a rally autójukat adták oda, amiben egy sport motor üzemel, tolókerekes váltóval, és viszonylag kemény, inkább pályára való futóművel. Jóval gyengébb mint az RX-es autók, hisz ez egy rally autó. Nem 3-4 km-t kell kibírnia hanem 100-150 km-t. Tök más.
A verseny előtti teszt után a srácok a készülő autómról átpakoltak mindent amit lehetett, könnyebb elemek kerültek a kocsira. Ezek kék és ezüst színűek, ezzel egy igen impozáns látványvilág alakult ki az alapból sárga autón. Jó, nem impozáns, hanem inkább meglepő…
Ahogy ígértem, a kampányom mindent támogatója felkerült erre az autóra is. A Mabanol olajmárkát forgalmazó Miroil pedig főtámogatói helyet kapott.
A hétvége lényegi része két nap volt, vasárnap és húsvét hétfő. Két szabadedzéssel kezdtünk, az elsőn negyedik lettem, majd a következőben hatodik. 43-as időket autóztam, de tudtam ennél sokkal jobb kell. De ekkor még el sem tudtam képzelni, hogy ebből a technikából, hogy hozunk ki többet. Legalább 2, de inkább 3 másodperc hiányzott. De 150 LE-vel nem tudsz csodát csinálni, 190-240 LE-s autók között. Az 30-50% különbség. Nem beszélve, hogy messze voltam a minimum súlytól is.
A két edzés összesen 8 kör volt, kb. 10 kilométer. Ekkor már tudtam, ez a legnagyobb különbség és a legnagyobb nehézség a pályaversenyzéshez képest. Nincs időd. Pokolian keveset mész – legalábbis nekem -, keveset ahhoz, hogy kihozd magadból a maximumot. Az egész hétvége során annyit mentem az autóval, mint egy pályaverseny egyetlen szabadedzésén. Ezen a rövid idő alatt kell kihoznod a maximumot mind magadból, mind az autóból. Nagyon nehéz.
Indultak a kvalifikációs futamok (Heat), melyek során 5 körös futamokat teljesítettünk. Mindenhol a verseny ideje számított, azaz nem a helyezésed az adott futamban, hanem, hogy mennyi idő alatt futod le az 5 kört. Az első kvalin sorsolással kerültem össze három kategóriatárssal, utána az eredményeid alapján soroltak be a következő kvali futamokba.
A négy kvalifikációs futam során nagyon primitív taktikával versenyeztem, spotter sem kellett, aki mondja a fülemre, mikor menjek az alternatív nyomvonalra, a joker körre. Mivel az autóm gyenge volt, mindig utolsónak jöttem el a rajtból, így adódott, hogy egyből mentem jokerre és vártam, hogy valaki hibázik és ezzel megelőzöm. Ez be is jött. Minden futamon tudtam előzni, sőt!
Hétfőre megjött az eső, és ezzel könnyebb helyzetbe kerültem, kevésbé számított a teljesítmény hátrányom. Ennek köszönhetően, slick gumin sikerült megnyernem a harmadik kvalifikációs futamomat. Az első RX futamgyőzelem. Jeee.
A négy kvalifikációs köt után az előkelő ötödik helyen álltam, amivel lényegében tudtomon kívül öngólt rúgtam. Ezt is meg kell tanulni, taktikázni kell. Az erősebb elődöntős csoportba kerültem, hiszen az összetett 1., 3., 5., 7., 9., és 11. jutott ebbe az ágba.
Az eső elállt, de nedves volt a pálya. Esőgumikon indultam, amit a csapat szerzett. Végül ez nem volt jó döntés, a kocsim egyszerűen nem tudott elég energiát adni a gumiknak, azok nem melegedtek meg. A jokert sem a megszokott első körben teljesítettem, és végül a negyedik helyen beragadva érkeztem az elődöntőmben a célba. Ezzel nem jutottam tovább, hisz a két elődöntő első három pilótája a döntős. A másik elődöntőben a tempómmal a második lettem volna. Mindegy.
A hetedik helyen értékeltek, így már bajnoki pontokat szereztem. Okosabban versenyezve a döntő sikerült volna, de igazság szerint még nem volt ott a helyem. Majd legközelebb, az erősebb autóval, okosabb versenyzéssel, jobb gumiválasztással. Mondjuk 2 szett lesz az egész szezonra előre láthatóan 🙂
A kategória választás is jól sikerült. Az STC-1600-ban 12-en voltunk, és végig fair futamaink voltak, lényegében karc nélkül hoztam le az autót. Az S1600-ban még ennyi esélyem se lett volna, és csak négy induló volt, és most maximum egy ötödik hellyel döngethetném a mellem, aminek semmi sportértéke.
Külön öröm volt, hogy egész hétvégén folyamán fejlődtem, és a kezdeti köridőmön két másodpercet tudtam javítani.
Köszönöm mindenkinek, aki segített abban, hogy hozzájárult ehhez a kalandhoz. Sokat tanultam, és remélem az itt szerzett tapasztalatok segítenek majd a pályaversenyzésben. Most irány Monza, az első Clio Cup Europe verseny!
