fbpx

Megvan a 2021-es bajnoki cím, hétszeres bajnok Tim Gábor

Az FIA Swift Cup Europe utolsó hétvégéjére úgy érkeztünk meg, hogy elég csak átmenni a gépátvételen és már bajnokok vagyunk. Ez megtörtént, mikor kigurultunk az időmérésre már hivatalosan kijelenthető volt, hogy 2020 után 2021-ben is megvan az FIA Swift Cup Europe bajnoki címe.

Mivel a bajnokságban a két legrosszabb eredményt levonják – minuszolják – tudtuk jól, ha célba sem érkezünk egyik versenyen se, akkor is elég az előnyünk. Közben kiderült, hogy Báldi Gergő nem is áll rajthoz a hétvégén, így alapvetően azonnal eldőlt a cím sorsa, mert Ő volt a második akkor.

A hétvége azonban pokolian nehéz volt. A szabadedzéseken végig jónak tűnt a tempó, de az időmérésen letaglózóan nagy hátrányban, 7 tizedet kapva Bucsi Attilától a hatodik helyet szereztük meg. Nagyon fontos a jó rajthely ezen a pályán, mert nehéz előzni, így lényegében lábon lőttük magunkat már a startnál.

Az első verseny ettől függetlenül nem sikerült rosszul, két helyet javítottunk és a negyedik helyen értünk célba, az International értékelésben második helyen. A verseny tempó sokkal jobb volt, 2 tizeddel maradtunk le a leggyorsabb körről.

Persze, frusztráló, hogy nem tudtunk a győzelemért küzdeni, de lehet, hogy már valahol legbelül ezt már el is engedtük, hisz a bajnoki cím tudatában miért kockáztassunk tovább, egy esetleges ütközést felvállalva? Nincs értelme.

A második versenyen az ötödik helyről kezdtünk és parázs verseny alakult ki. Általában minden szezon utolsó versenye a legkeményebb, ahol már a technika annyira nem számít, majd megjavítják az év vége után. Mi azonban nem akartuk még jobban amortizálni a kocsit.

Emiatt kicsit ritmustalan lett a verseny, támadtunk is, de védekeztünk is, közben próbáltunk az autóra vigyázni. Így nem lehet komoly eredményt elérni. Főként, hogy ha Juniorokkal küzdünk, akik nem szereznek pontot a bajnokságban, de főleg a bajnokot nagyon le akarják vadászni. Le is vadásztak. Sajnos kapott is a kocsi.

Az ötödik helyen értünk célba, végig csatában voltunk, élvezetes verseny volt. Rácz Gergőt a célig üldöztük – aki a M1RA juniorja, nem hibázott -, de nem lehetett megelőzni.

Kiszállva a kocsiból, bajnokként, ezt rögtön el is lehetett felejteni. Az év leggyengébb hétvégéje volt ami az eredményeket illeti, de mégis kit érdekel már ez? A bajnoki trófea a miénk, sőt, még így is növeltük az előnyünket a bajnokságban, 50 pontos különbséget dolgoztunk ki a második Molnár Bendegúz/Lengyel Ádám párossal szemben, akik felváltva indultak idén.

Összefoglalva a szezont, kevesebb győzelmünk volt a 2020-as évhez képest, de jóval erősebb és nagyobb volt a mezőny. Minden versenyen az élmezőnyben küzdöttünk és folyamatosan szedtük a lepattanókat és a fontos pontokat. Szinte az összes futamon dobogón álltunk. Csak így lehet egy 15 futamos bajnokságot megnyerni.

Még nem tudjuk mit hoz a jövő, de ha a FIA Swift Cup Europe-ban folytatjuk, tovább kell emelnünk a tétet, fejlődni időméréseken és további támogatókat kell gyűjtenünk, hogy többet edzhessünk és az autó felújítására is jusson keret. Ez az 1-es autó, azaz ez készült el elsőként, messze a legtöbb kilométer van benne. Ráférne szegényre egy teljes felújítás 🙂

Köszönöm mindenkinek, akik mögöttem álltak az idei szezonban, és a maguk módján és lehetőségükhöz mérten támogattak. Nélkülük én autóba sem ültem volna.

Köszönöm a szurkolóknak, akik a Facebook-on, Instagramon követnek és támogatnak egy-egy biztató szóval, rengeteg erőt adnak nekem!

hu_HU
hu_HU