Az idei Eset GT bajnokság utolsó állomására érkeztünk meg Csehországba, a kultikus Brno pályára. Itt nyertem meg 2016-ban a Skoda Octacia Cup-ot és 2021-ben másodszor a Swift Cup Europe-ot. Így gondolom sejthető, szeretem a cseh pályát. Most a GTX bajnoki dobogójáért kellett küzdenem. Frusztráló hétvége volt.
Az előző fordulóra, a Slovakiaringre megérkezett a motorfejlesztések egy része. Ennek köszönhetően az autóm erősebb lett közel 20%-al, ami komoly előrelépés. De még nincs kész a csomag, így ahogy vártuk, komoly gondjaink is voltak azzal, hogy jóval gyorsabb lett a kocsi. Főleg olajellátási nehézségekkel és váltóproblémával küzdöttünk.
Már Slovakiaringen is jóval a tudásom alatt kellett vezetnem, nem volt más feladatom, behozni a kocsit, szállítani a pontokat. Ekkor úgy gondoltuk, ezek a problémák Csehországban nem fognak kísérteni és meglepetést is okozhatunk. Nem lesz kánikula és a pálya is jóval lassabb, a motor bírni fogja a maximumot.
Sajnos nem így történt. Ugyanúgy nyári időben, 32-35 fokos időben mentünk és az alacsonyabb tempó sem oldotta meg a gondjaink. Két választásom volt, nyomom neki, amíg bírja és valószínűleg hazavágok a nagyon drága motort, vagy ésszel megyek és legalább a bajnoki harmadik helyet megtartom. Mivel semmilyen módon nem tudnék kifizetni egy új motort a Lotusba, bele kellett törődnöm, ezúttal sem versenyzek, szinte csak körözgetek. Pokoli érzés. Tudom, hogy bennem és a kocsiban is rengeteg van, de még a töredékét sem tudom megmutatni.
Félreértés ne essék, a csapat szuper munkát végzett, a GFS Racing hatalmas tapasztalattal rendelkezik ami a Lotus autókat illeti. Már nem is tudom kiszámolni, de pályától függően legalább 6-8 mp-el gyorsabb a kocsi. Egyszerűen a megrendelt alkatrészek még vagy nem érkeztek meg, vagy még nincsenek kész.
Az évet úgy kezdtük, hogy fogalmunk se volt, mire elég a Lotus Exige V6 Cup-R, de a GT4-es autókat céloztuk meg, azt, hogy a GTX-ben a dobogó szóba jöhet év végén, annak esélye se volt. Így év végén egy kérésem volt a csapattól, hogy legalább egy körig nyomhassam új gumikon, hogy lássuk, hol állunk.
A második időmérésen ez meg is történt, 2:07.008-as köridőt futottam, megelőzve KTM GTX-et, Lamborhini Supet Tropheo-t, kupás Porsche-kat és persze az összes GT4-es autókat. Úgy, hogy nem is állítottunk az autón, nem volt semmilyen tapasztalat a pályáról ekkora tempónál. Ha így mehettem volna egész évben, akkor a GTX bajnoki címre esélyesek lettünk volna. Volna..ha… Ezek a szavak értelmetlenek az autósportban.
A hétvégéről és a versenyekről nem sok mindent tudok elmondani. Nem versenyezhettem érdemben se az előző se a mostani fordulón. Behoztam a kocsit idén mind a 14 futamon és hoztam a pontokat. A bajnokság a 3. helyén végeztem, ami egy ilyen szinten álló autóval számomra is meglepetés eredmény.
A jövő évre sok tervünk van, jó lenne ezt az utat folytatni, maradni a GT autózás világában. Ehhez támogatók kellenek, meg kell találnunk Őket. Ez következik most.
Hatalmas hála a kisebb és nagyobb szponzoroknak, egyéni támogatóknak, adományozóknak és Burkus Egonnak a GFS Racing Team csapatvezetőjének. Nekik köszönhetem, hogy idén egy teljes szezont futhattunk. Jövőre visszatérünk!
