A bajnokság megnyerése lényegében már Máriapócson kezdett elúszni, Dunaszerdahelyen sem sikerült a győzelem, így szinte csak matematikai esély maradt a bajnoki címre. Ettől függetlenül lehet, hogy a második hely is elég a világkupára való kijutásra, ezért továbbra is a legjobbat kellett hozni. Lássuk, sikerült-e.
Kakucs ebben az év elején jól sikerült nekünk, ám most a pályán visszafelé kellett megküzdeni az ellenfelekkel, bár ez sok változást nem jelentett elvileg, mégis kiderült, így a pályának teljesen más a karakterisztikája. A SIMCo által készített szimulációval többen is gyakoroltak a futamra, Kancsár Ferenc, és Rebók József is több ezer kört tett a pályába a verseny előtt.
Hogy hasznos volt-e, nem bizonyítható, de én hiszek benne, hisz Rebók József csak szombaton ment be két futásra, mert pénz hiányában nem tudott nevezni a futamokra, és rögtön versenyképes köröket ment, sőt biztos vagyok benne, ha tud indulni a futamon, az első helyért harcolhatott volna. Kancsár Feri pedig olyan szinten alázta le a mezőnyt, mintha egy másik kategóriában versenyzett volna. De ne szaladjunk előre.
Rotax Masters kategóriában ismét elindult Marcz Ferenc, azaz Gianni. Időmérésen a negyedik helyet szerezte meg, mellyel nem volt elégedett, de ez nála nem sokat jelent, álomszerűen tud rajtolni. Az elődöntőben ezt meg is tette, a 4. helyről, mely a legrosszabb, mert külső íven van, simán bejött másodiknak, de innen már nem jutott előrébb. Egy darabig tartotta a tempót az élen állóval, majd szép lassan lemaradt, de a második helyet magabiztosan hozta.
A Rotax Junior kategória ettől a versenytől megszűnt, hisz szép lassan elkopott a mezőny, így nem érkezett elegendő nevezés, és lezárták a bajnokságot. Kancsár Feri tehát bajnok, akárcsak a Zóna Kupában, és Ő fog részt venni a világkupán a Junior kategóriában, a magyar csapat tagjaként. Gratulálunk.
A MiniMax kategóriában mintha minden futamon ugyanazt a szalagot játszanák le, Czakó Rolcsi katasztrofális időmérés után versenyen mindig varázsol.
Ilyen szintű versenyzési intelligencia elképesztő egy 11 éves sráctól, a lelátón mindenki tátott szájjal nézi, hogy tör borsot a gyorsabb ellenfelek orra alá. Ezúttal a 3. lett, sajnos ez volt a maximum.
Jött a Rotax Max, azaz Tim Gabi futama. Itt is a szokásos koreográfia történt, péntek, szombat versenyképes idők, majd az időmérésen ez hirtelen eltűnik. A negyedik hely lett meg, ami nem rossz, de a rajtpozíció szempontjából a legrosszabb.
Nem is sikerült a rajt, de azért a 4. helyet lehetett őrizni, sőt ismét volt egy kis szerencsénk, hisz az egyik rivális, Juhász Olivér még startjelig sem jutott el, technikai gondjai akadtak és a pálya szélén maradt. A verseny számunkra eseménytelenül telt, az előttünk lévőkre nem voltunk veszélyesek, az üldözök pedig nem voltak elég gyorsak. A pontversenyben tökéletes volt az eredmény, hisz az első három nem ellenfélé a bajnokságban, minden rivális utánunk érkezett a célba.
A futam után persze még ment az agyalás, miért nem tudunk elrajtolni, de én már nem láttam esélyt, hogy ebből a motorból többet ki tudnánk hozni, a nálunk gyorsabbak sokkal komolyabb szakmai tudással rendelkeznek, lényegében nyugati szintű csapatok, elég nehéz labdába rúgni ellenük. Csak hogy látható legyen a különbség, a győztes Kancsár Feri időmérésen majd egy másodpercet adott nekünk, ami a gokart-ban borzalmasan sok. A versenyen is kaptunk Tőle jó fél kört.
A döntők a kissé hosszúra sikerült ebédszünet után következtek, ismét a Rotax Masters volt az első, számomra érdekes futam. Gianni a második helyről most nem tudott eljönni jól, és a harmadikként fordult.
Sikeresen előzte meg csapattársát, majd hatalmas tempót diktálva ment az első helyért. A futam 14-15. köréig folyamatosan közeledett, 2mp-es hátrányát 0.4-re csökkentette, ám a karburálása nem sikerült jól, így a motor lassan visszagyengült, és lemaradt. Végül ismét második lett, amivel szerintem elégedett lehetett.
A MiniMax-ban Czakó Rolcsi a harmadik helyen rajtolt, és ahogy az kell, el is jött a második helyen, rajtolni nagyon tud. Az első pár körben szép előnyt alakított ki, mire a riválisok a lassabb 3. helyezetten átrágták magukat. Sajnos ez is kevés volt, pár körön belül a nyakán loholtak.
Valami hihetetlen védekezés következett, hisz nem volt olyan része a pályának, ahol ne lettek volna gyorsabbak. Végül egy kis lökdöséssel le tudták gyűrni, ami ugyan szabálytalan, de benne van a gokart sportban. A döntős harmadik hely idén már a 12. (!!) dobogós helyezése, de még így is elszállt sajnos a bajnoki cím. Az osztrák éllovasnak nagy bajba kéne kerülnie, hogy Rolcsi elkapja.
Aki a második futamot meg szeretné nézni, a gokartvideo.hu oldalon megteheti, itt a Dunaszerdahelyi parádés versenyzése is megtekinthető:
http://www.youtube.com/watch?v=rHIEgO6px2g&feature=player_embedded
http://www.youtube.com/watch?v=M9v_iaqv7Wk&feature=player_embedded
A Max-ban Tim Gabi tehát ismét a negyedik helyről startolt. A rajt rossz volt, csak 6. helyen tudott elfordulni, és a tempó is igen gyenge volt. Hatalmas szerencsénkre előttünk összeakadtak, így a 4. hely ismét megvolt, amit sikerült megtartani a hajrában is. Hogy mennyire szoros a bajnokság, az is mutatja, hogy a két 4. hely ellenére az összetettben előre léptünk a második helyre, amit mindenképp meg kell őrizni az utolsó futamokon, ha a világkupára való kijutás esélyét meg akarjuk tartani. Nagyon nehéz lesz, de meg lehet és meg is kell csinálni. A vázzal való ismerkedés már bíztató, lényegében mindent ki tudunk már hozni belőle, de a motor teljesen máshogy működik, mint a régi, és sajnos nincs olyan szakmai hátterünk, amivel kihoznánk a maximumot belőle. Van három hetünk, hogy a lehető legtöbbet tanuljunk a gyenge teljesítményből. Eközben elkészült az utolsó futam szimulációja, azaz a Kecskemét Gokart Stadion visszafelé, így a pozitív visszajelzések alapján reméljük ezúttal Gabi felkészülését is nagyban fogja segíteni.
Találkozunk október közepén Kecskeméten, ahol eldől, hogy a mikulást Egyiptomban tölthetjük-e.