Már nyomasztott minket a tudat, hogy Gábor utoljára májusban tudott győzni, igaz akkor egy fantasztikus versenyen, a WTCC közönség előtt. Vezettük a bajnokságot a Slovakiaring előtt, de Hatvani Bálint mint a meszes közeledett. Nagy Dani, aki egy pontra volt csak, viszont nem indult, nem kommentáljuk, mert nem tudjuk, milyen okai is voltak ennek, mindenesetre sajnáljuk.
Hatvani hátránya 17 pont volt a hétvége előtt, a cél volt legalább megtartani ezt az előnyt. Ez a célkitűzés az időmérés után kicsit módosult, visszavettünk, és úgy gondoltuk, kármentés lesz ebből. Nagyon kikaptunk az időmérésen, csak ötödik hely, új beállításokat próbáltunk, és elbizonytalanodtunk. Végül a józan ész győzött, és nem kezdtük az autót visszacsavargatni, be kellett látni, becsapós az, hogy szélárnyékban ki milyen időt autózik. Gábornak is volt szélárnyéka a legjobb körén, de közel sem annyi, mint azoknak akik előttünk végeztek. Bíznunk kellett abban, amit kitaláltunk, különben teljesen bemegyünk az erdőbe.
A szombati első versenyen beigazolódott mindez. Gábor piszok gyors volt a versenyen, és a 3. körben már vezette a futamot. Sőt, Hatvani jelentős hátrányba került, volt, hogy visszacsúszott a középmezőnybe. Az első helyért folyó harc, főleg az új ellenfelünkkel, a kétszeres holland bajnokkal (Niels Langeveld) igen sokáig tartott, és Hatvani visszazárkózott. Volt egy félreértés is a célegyenesben, azt hittük az utolsó kör következik, Gábor már a fal mellett autózott, hogy leintsék, de ez nem történt meg. Hatvani meg is előzte Gábort, és ugyan volt még egy elkeseredett próbálkozás a kör végén, sárga zászló miatt nem tudott előzni Gábor, és Hatvani nyert. Nem megérdemelten, de szerencséje volt. Egy második hely nem rossz eredmény, de ezt akkor úgy éltük meg, ahogy Senna is mondta: „ha második vagy, Te vagy az első aki vesztett”.
Később órákig ment a matekozás, most jól számolták-e a verseny időtartamát, és be kellett látnunk, hogy minket is megtévesztett, hogy a célvonal, és a kijelző, ahol mutatják, hogy mennyi van hátra a versenyből, nem egy helyen van. Furcsa ez a pálya mindenesetre.
Az első futam végeredménye
1. Hatvani
2. Tim +0.132 sec
3. Langeveld +1.240 sec
Az első verseny után, így Hatvani 12 pontra csökkentette a hátrányát. Újra dilemma, mi legyen? Változtassunk a kocsin, elég gyorsak vagyunk? Végül látva a legjobb köröket, látnunk kellett, nincs gond a tempóval. Sokkal jobban kell ügyelni arra, hogy a pozícióharcoknál minél kevesebb időt veszítsünk.
A vasárnapi futamon a 7. helyről indultunk, és ugyan az első körös sárga zászlók miatt Gábor visszacsúszott, jelentős hátrányból visszakapaszkodott, és átvette a vezetést. Ahogy az már az RCM Cup-ban megszokott, egy vonat alakult ki újra, 5-6-7 autó is viaskodott az első helyért. Ebben a mezőnyben bárki élre tud állni, nagyon erős pilóták versenyeznek itt.
Az utolsó körökre Hatvani újra előre hámozta magát, és a második helyen már Gábort támadta. Nincs mit tagadni, szerencsénk volt most, hogy Tassi Attila üldözte, aki nem hagyott neki nyugtot, így nemcsak a támadásra, hanem a védekezésre is koncentrálnia kellett ellenfelünknek. Gábor végül picit ellépett az utolsó körre, Tassi ugyan még megpróbálta megelőzni, de fair közdelem után egymás mögött értek célba. Gábor nyert Tassi és Hatvani előtt, ami azt jelenti, hogy 12 pontról 21-re növeltük az előnyünket.
A második futam végeredménye
1. Tim
2. Tassi +0.241 sec
3. Hatvani +0.997 sec
Végre újra nyertünk. A legjobbkor.
Egy hétvége van még hátra, azonban három futam lesz, rengeteg pont szerezhető. Nem dőlt el semmi, nem taktikázhatunk, menni kell előre.