Más szerintem már zokogna, ha így kezdődne egy versenyhétvégéje, ahogy nekünk. De, sajnos mi már olyan edzettek vagyunk, hogy inkább azon agyaltunk hogy álljunk fel a padlóról.
Kezdődött minden ott, hogy pénteken, amikor teszteltünk volna a hétvégére, a piros 33-as már az első edzésen megállt. Nem is tudjuk miért, de a motor kilehelte a lelkét. Mivel a tartalék motor nem volt kéznél, várható volt, hogy a motorcsere csak péntek este történik meg, mikorra már lezajlik minden edzés, és gépátvétel.
Így élve az RCM felajánlásával, egy ismeretlen tartalék autóval neveztünk be, ami lényegében egy teljesen ismeretlen autó volt számunkra. Egy esős edzésen úgy tűnt, nem rossz a kocsi, akár jót is lehet autózni. Sajnos a második edzésen az egyik gömbcsukló eltört, így számunkra véget ért a pénteki felkészül. Gábor, kemény 8 kört tett meg egész nap. Persze, fura, hogy a megszokott piros járgány helyett egy csupasz fehéret kell keresni a mezőnyben, de ez legyen a legnagyobb bajunk.
Így vártuk a szombati időmérő edzést, ami olyan is lett, ahogy felkészültünk. A negyedik hely lényegében jelezte, hogy az első helyért csak szerencsével tudunk küzdeni.
A rajt jól sikerült, és az első kör végén Gábor már harmadik volt. Előtte a bajnoki rivális, Nagy Dániel haladt, akinél picit gyorsabb volt, így három kör alatt felzárkózott rá. A futam hajrájáig kereste a helyet, és végül egy majd fél körön át tartó előzéssel, átvette Tim Gábor a második helyet. A győztes Hatvani Bálint ekkor már messze járt, megérdemelten megnyerte a futamot.
Gábor a második hellyel 3 pontra csökkentette hátrányát az összetettben. Nincsenek illúzióink, ez a csata az élen álló három pilóta között, a bajnoki címért, az utolsó futamig fog tartani. Ezért is vagyunk itt! Nagyon izgalmas ez az idény.