Jelentős pontelőnnyel érkeztünk meg a Swift Cup Europe idei szezonjának utolsó hétvégéjére, a hazai versenyünkre, melyet a Hungaroringen rendeztek. Még matematikailag bőven elbukhattuk volna a bajnokságot, de végül sikerült! Behúztunk az FIA Swift Cup Europe bajnoki címét!
Előnyünk bőven egy futamgyőzelemnyi volt, azaz még egy kiesés is belefért volna a hétvégébe, de ezt nem akartuk. Mini költségvetéssel futottuk az évet, nem akartunk az év végén egy totálkáros autót visszaadni, sőt, ha lehet még karcolásokat sem szerettünk volna szerezni. Megérdemli a csapat, amely annyit dolgozott az autón, hogy vigyázunk a technikára.
Egyetlen feladat volt a hétvégére, közel lenni a Wimmer-es autókhoz, főleg Dominik Haselsteiner-t nem szabadott szem elől veszíteni, és akkor nem lehet baj.
Az edzéseken az autó jól mozgott, de továbbra sem volt meg az az egykörös tempó amit az osztrák riválisaink tudtak. Nem aggódtunk különösen emiatt, mert ez egész évben így volt. Persze jó lett volna rájönni, hogy csinálják.
Az időmérés mégis megdöbbentett, csak az ötödik idő sikerült, ami nagyon lehangoló eredmény. Több, mint egy másodpercet kaptunk egy körön. Rengeteg! Ha ez versenyekre így marad, akkor nagy a baj.
De nem maradt így. Az első futamon hamar feljöttünk a harmadik helyre, és 4-5. kör alatt utolértük Dominik-et. Sokszor meg lehetett volna előzni, de biztos összeérés, koccanás lett volna belőle, sőt akár kiesés. Nekünk ez most ennyit nem ért. Persze, jó győzni hazai pályán, de biztosabb bejönni harmadiknak és alig bukni pontokat. Meg is tettük.
Később kiderült, jól tettük, hogy nem forszíroztuk az előzést, Dominik időbüntetést kapott a pálya határainak túllépése miatt, megörököltük a második helyet. Azaz tovább nőtt az előnyünk vele szemben.
A második futamra már úgy készülhettünk, meg is lehet a bajnoki cím. Az első hatban kell végezni. A hetedik helyről indulva utol kellett érni az élen autózó riválisunkat, ez sikerült.
A verseny egész második felében újra kialakult a csata köztünk és Dominik között. Szépen védekezett, mi követtük. Itt is volt lehetőség előzésre, de csak biztosra akartunk menni. Nem hibázott, így nyert. Mi szépen bekövettük a második helyen.
A második helyen immár a 2020-as FIA Swift Cup Europe bajnokaként. Leírhatatlan érzés! 2016 után, lényegében bajnokként távozva a pályaautózás világától, újra bajnokok lettünk!
Ezzel a hatodik bajnoki címet zsebeltük be, nincs köztük sorrend, ugyanolyan fontos mindegyik, de ez volt a legnehezebb, ezzel veszíthettünk volna a legtöbbet, ha nem sikerül bebizonyítani, hogy még képesek vagyunk rá!
A vasárnapi utolsó verseny már csak formalitásnak tűnt, de olyan mértékű eső érkezett a pályára, hogy túlélő verseny lett belőle. Szinte az összes bajnoki cím megszerzése után rommá törött autóval érkeztünk haza, ezt most nem szerettük volna.
A második helyre felkapaszkodva, Maciej Banas volt már csak előttünk. Ő junior, 15 éves lengyel srác, nem számít bele az FIA értékelésbe. Ismét be lehetett volna vállalni az előzést, de ennek végkép nem volt semmi tétje. Megérdemelte a győzelmet, neki fontosabb volt mint nekem.
Három második hellyel – igaz papíron az utolsót megnyertük – 33 pontos előnnyel a bajnokság élén zártunk.
Ilyenkor már illene elgondolkodni, hogyan tovább. Nagyon jó lenne pályán folytatni, de tudjuk mik a realitások. Nem fog csörögni a telefon, hogy „Hello, lenne egy TCR-es autó”, de akkor sem adjuk fel az álmainkat. Megyünk tovább, akárhova is vezet az út.
Köszönjük mindenkinek, aki újra lehetővé tette ezt a bajnoki címet. A szponzorainknak, a sorozat szervezőkének Burkus Egonnak, a Spuri-nak, a Full Auto SE-nek, Printapic Designak, a GFS-es srácoknak, barátoknak és persze a szurkolóknak!
